“2010 hideg telén összeültünk egy pesti kocsmában, kézbe vettük a gitárt, a bogot és a hegedűt, és Cseh Tamás dalait énekeltük. Megszólalt a Budapest, a Krakkói vonat, a Műcsarnok, a Hatvanas évek, és tucatnyi más felejthetetlen dal. Sokan összegyűltünk, a tizenévestől a nyugdíjas korúig mindenféle emberek ültek a székeken, a földön vagy álltak a fal mellett. Körülnéztünk, és azt láttuk, hogy a szemekből eltűnt a korkülönbség, és furcsa szeretem-színe lett mindenkinek. Jó volt elmerülni ebben a másik valóságban, és reggel, kabátban ébredve az ágyon még ott csengett a fülünkben, hogy ‘talán volt egy-két este…”
